Lovasélet

A kaszált zöldtakarmány etetésének ajánlott szabályai

Itt a tavasz, és május elejére már megerősödött a fű olyannyira, hogy amennyiben nincs is legelőnk, akkor is el lehet kezdeni a kaszált zöldtakarmány etetését. Ilyenkor azonban még viszonylag zsenge a fű, ezért be kell tartani a takarmányváltás ajánlott szabályait. Egy átlagos ló napi akár 30-40 kg-nyi zöldtakarmányt is elfogyaszt. Ekkora mennyiséget azonban nem életszerű kaszált zöldből biztosítani, de napi 10-20 kg/ló adag kellemes változatosságot biztosít az év nagy részében száraz takarmányon élő lovunknak. A hozzászoktatás időtartama kb. tíz nap-két hét legyen. Először a szénával már jóllakott lónak kínáljuk a zöldet egy-egy villahegynyi mennyiséggel. Szintén hasznos, ha eleinte ún. „rázott" takarmányt etetünk a lóval, ez széna és zöld keveréke. Így elkerülhető a hirtelen magas víztartalmú zöldre váltás mellékhatásaként fellépő hasmenés. A zöldetetésre is igaz az az általános szabály, hogy inkább sokszor adjunk keveset, mint egyszerre sokat. A friss zöldből ugyanis hajlamos a ló „bezabálni", emellett a feleslegben az etetőben maradó zöldtakarmány gyorsan erjedésnek, romlásnak indul, s ez veszélyezteti a ló egészségét.

Az új kutatások rámutatnak arra is, hogy nem mindegy a kaszálás időpontja sem. Az optimális időpont mindig korán reggel van. Nemcsak azért, mert ekkor még az éjszakai harmat megkönnyíti a kaszálást, hanem elsősorban a fűfélék fruktántartalma miatt. A fruktánok olyan átmeneti cukorszerű anyagok, amelyekből a fű a keményítőtartalmát képezi, és amelyek a növekedésének, fejlődésének energiaigényét fedezik. A fruktánok keményítővé alakulása és felhasználása azonban nagymértékben függ a környezet adottságaitól. Szükséges lenne az az ideális eset, hogy minden tápanyag-alkotórész elegendő mennyiségben és arányban álljon rendelkezésre. Ez azonban az időjárás, a hőmérséklet és a nedvességtartalom különbsége miatt csak kisebb-nagyobb ingadozásokkal igaz.

Megfigyelték azt is, hogy a szár fruktántartalma magasabb, mint a leveleké. Ezért a relatíve magasabb szár részaránnyal rendelkező fiatal növedékfű etetése veszélyesebb, mint a levélgazdag fűé. Nyáron, ha túl sok a napsütés, de kevés a víz, akkor ez a fruktántartalom feldúsulásához vezet. Verőfényes meleg napokon pedig a zavartalan fotoszintézis miatt a nap során az esti órákig egyre emelkedik a fű fruktántartalma. A fruktánok, mivel gyakorlatilag növényi cukor molekulákról van szó, rendkívül gyorsan lebomlanak az emésztőrendszerben, amely a ló bélflórájának felborulásához, hasmenéshez, súlyosabb esetben kólikához, legrosszabb esetben patairha-gyulladáshoz vezethet. Ez igazolja azt az ajánlást, hogy lehetőség szerint reggel kaszáljuk le a napi zöldadagot. A gyors fonnyadás és az ezzel együtt járó mikroba-felszaporodás miatt egynapi zöldtakarmányadagnál többet ne tároljunk be! A tárolást laza halmokban árnyékos hűvös tárolóban oldjuk meg! Az udvar közepére szórt zöld kupac a napon gyors fonnyadásnak erjedésnek indul, a mikrobák elszaporodnak benne. Ha ezt a felmelegedett zöldet (a felmelegedést mikrobatevékenység okozza, amely felborítja a ló érzékeny bélflóráját) a lovakkal megetetjük, garantálható az emésztési probléma, kólika, hasmenés, felfúvódás.

Ezeknek az elemi szabályoknak a betartásával azonban a legelő nélkül tartott lovak számára is biztosíthatjuk a zöld fű jelentette gazdag tápanyag- és vitaminforrást, amely hozzájárul a kondíció javításához, a vitamintartalékok feltöltése pedig mind a tenyészállatok, mind a hobbilovak számára egyértelmű pozitív hatással jár. Fontos szabály végül, hogy a zöldetetés mellett fokozottan figyeljünk a nyalósó adagolására is, mert a nagy mennyiségű zöld relatíve magasabb káliumbevitelt jelent, amelyet a ló nagyobb NaCl(konyhasó)-fogyasztással kompenzál.