Lovasélet

Bértartásra márpedig szükség van! Jó, ha ezt leszögezzük, mielőtt belevágunk egy olyan témába, melyben pro és kontra elég sok az ellentétes nézet. De mégiscsak közös érdek megegyezni a lótulajdonosnak és a bértartónak egyaránt. Hiszen itt elvileg egy kölcsönösen előnyös üzleti vállalkozásról van szó. Attól pedig, hogy valamiben üzlet van, nem jelenti azt (nem kellene, hogy azt jelentse, de hát Magyarországon vagyunk), hogy itt tisztességtelen haszonszerzésről, pláne a lótulajdonos megkopasztásáról vagy éppen a jóhiszemű bértartó átveréséről lenne szó. Tény azonban, hogy a lovak bértartására nem vonatkozik a tavaly év végén megjelent „Lovardatörvény", így egyelőre ezt a tevékenységet nem szabályozza külön rendelet.

Írják meg az olvasók!

Tehát a bértartás jogi értelemben nem különbözik akármilyen más, a PTK-ban szabályozott bérleti viszonytól. Nem is azt kellene célul kitűzni, hogy ismét az állami szabályozástól, mondjuk egy rendelet megalkotásától - „fentről" - várjuk a csodát, hogy rendet teremtsen a lovak bértartásának sokszor elég viszontagságos mindennapjaiban. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a lovak tartásával felelősen foglalkozók összefogjanak abban, hogy körvonalazódjék egyfajta etikai kódex, amelyben mind a lótartók, mind a bértartással foglalkozó vállalkozások lefektetnék azokat a szükséges minimum követelményeket, amelyek mindkét fél érdekeit figyelembe veszik a jog és főleg a tisztesség határain belül. Ezzel az ezt aláírók egyfajta védjegyet, garanciát adhatnak a náluk lovat tartóknak, amely akár piaci kategóriává is fejleszthető volna. Mindez jelen pillanatban csak egy elképzelés, hogy ezt igazi tartalommal tölthessük meg, ahhoz most fórumot kínálunk, jöjjenek az olvasói ötletek, tapasztalatok, ki hogy látja a témát, milyen javaslatai vannak. Addig is gondolatébresztés céljából egy-két gyakorlati tapasztalat:

„Madarat tolláról"

Ne kerülgessük a forró kását, a bértartás egyik sarokköve az ár kérdése. Az emberek mindig is árérzékenyek voltak, hát még válság idején. Az ár azonban önmagában még kevés információ, mielőtt döntünk, nézzük meg a saját szemünkkel, milyen körülményeket kínál a bértartó istálló. Legjobb, ha feltesszük magunknak a kérdést: szeretnék én itt ló lenni? Majd ebből az aspektusból vizsgáljuk meg a lehetőségeket. Nem minden a külcsín, egy egyszerű anyagokból épített, de tágas, legelőt, karámot, mozgatást biztosító istálló sokkal előnyösebb, mint egy mégoly szép istálló, amelyben egész nap a bokszban kell a lónak állni. Sokat nyom a latban a kiválasztásnál az is, hogy mire szeretnénk használni a lovunkat. Ha csak hobbi célból, és elsősorban a tereplovaglást, lovas túrákat keressük, akkor nincs szükség a fedeles lovarda esetleges plusz költségére. Ha azonban a célunk a sport, akkor egy jó edző, akadálypálya, télen-nyáron használható fedeles lovarda megléte nagy előnyt jelent. Azt is jól tesszük, ha nem hagyjuk magunkat csak a gazdától befolyásolni, hisz „minden cigány a maga lovát dicséri", ami nem baj persze, mert „jó bornak is kell a cégér". Kérdezzünk meg azonban már ott levő lótartókat, hogy érzik magukat, elégedettek-e. Vizsgáljuk meg a lovak kondícióját, ápoltságát. Esetleg maradjunk ott, és nézzünk végig egy etetést, az istállómunkákat. Döntsük el azt is, hogy a bértartási költség a pénztárcánkat mennyire viseli meg. „Olyan kalappal kell köszönnünk, amilyen van", ugyanis a lónak nem az ára, hanem a tartása kerül igazán sokba. Ne feledkezzünk el a bértartás mellett a felmerülő állatorvosi, patkolási költségekről, illetve az adott hely egyéb szokásairól, előírásairól is tájékozódjunk. Így kalkulálhatjuk ki nagyjából a havi összeget. Soha ne állapodjunk meg csak szóban. „A szó elszáll, az írás megmarad." Minden esetben kössünk bértartási szerződést, amelyben pontosan kerüljön rögzítésre minden feltétel, amelyet a bértartó vállal, illetve minden kötelezettség, amely bennünket terhel. Így elkerülhetők az esetleges későbbi viták.
A „barátság alapja a pontos üzleti elszámolás" - ez csupa nagybetűvel van beírva minden bértartó noteszébe! Ha anyagi problémánk, fizetési nehézségünk támad, időben jelezzük. A ló ugyanis akkor is enni kér, ha a gazdinak üres a zsebe. Törekedjünk a megegyezésre és a pontos elszámolásra. Itt is felhívjuk a figyelmet arra, hogy a bértartónak nincs törvényes lehetősége arra a gyakorlatban sokszor megtörténő esetre, hogy előzetes írásbeli engedélye nélkül, a tartozása fejében értékesítse a lótartó lovát!

„A bértartó is ember"

Mielőtt más szemében a szálkát, magunkéban a gerendát sem vennénk észre, jegyezzük meg: a bértartó is ember. Ne legyenek tehát túlzott elvárásaink, illúzióink a másik oldalról, mert a lótartóknak ugyanúgy szükséges volna egy etikai kódex. Sok bértartó mesélhetne például arról az apukáról, aki két hónapja látott először lovat, mikor a kislányuk ajándékba kapta, mégis már jártasabb a lótartásban és takarmányozás gyakorlati kérdéseiben, mint például az a gazda, aki évtizedek óta lótartással foglalkozik. Így aztán számon kéri, mikor mennyi takarmányt kap a ló, vagy éppen van-e rajta takaró vagy nincs. Az is ismerős látvány, mikor a lótartó népes családja elkíséri lovagolni a család szeme fényét. Persze minden anyuka azt gondolja, hogy míg a csemetéjére vár, addig elbeszélget a gazdával és/vagy családtagjaival. Az persze nem tűnik fel neki, hogy ezzel feltartja őket a napi munkájukban. Aztán ott vannak az ünnepek. Az szinte biztosra vehető, hogy karácsony szenteste késő délután, vagy újév reggelén kopogtatnak a gazda ajtaján. Ez úgymond foglalkozási ártalom. Hiszen - és ez jól is van így - ahol igazán problémamentes lótartó és bértartó kapcsolata, ott a viszonyuk barátinak tekinthető. Persze egy barátnak is lehet intim szférája, amit tiszteletben illik tartani, ezt jó, ha észbe véssük, és tapintatosabban járunk el ilyenkor, ami biztosan a másiknak is jólesik. A baráti légkör fenntartása nagy részben az ilyen apró dolgokon múlik. Sok helyen a bértartók egymással való viszonya ad okot a bosszankodásra, hogy ki és mikor használhatja a pályát, a fedelest vagy az akadályparkot. Sok helyen teremtett már rendet ebben az internetes helyfoglalás, így egy „buzgó mócsing" lovas társunk nem énekli ki a sajtot a szánkból egy héten háromszor is.
Van jó példa is, ahol igazán baráti közösség a bértartók együttese, ott fenntartanak például egy közös egészségkasszát, amelybe a bértartási díjon felül minden hónapban befizetnek az istálló lótartói pár ezer forintot. Az így külön kezelt „egészségkassza" nyújtja a fedezetet arra, ha az istálló valamelyik lovánál súlyos és több százezer Ft-ba kerülő műtétre van szükség. Az együtt viselt kockázatközösség tehát súlyos kiadásoktól mentheti meg a beteg ló gazdáját. Mindennek alapja azonban a bizalom, amelyet csak akkor őrizhetünk meg, ha a jogaink hangoztatása mellett a kötelezettségeinket is pontosan teljesítjük. Mindig korrektül járunk el, pontosan fizetünk, ha problémánk van, azt azonnal jelezzük és megvitatjuk. A hónapokig gyűlő, ki nem mondott feszültség előbb-utóbb robbanáshoz vezet, a harag pedig tudva levően rossz tanácsadó. Az egymásra odafigyelés, egymás segítése, a jó tanácsok megfogadása és a tolerancia a másik emberrel szemben legyen az akár egy szeleburdi lótartó társunk, akár a gazda, ha rossz napja van, alapja a jó kapcsolatoknak. Mindez pedig garancia arra, hogy jól érezzük magunkat, ha kimegyünk lovagolni, hiszen ez a legfontosabb, ezért tartunk a lovat.