Lovasélet

Többen sokszor találkoztunk a mesterrel az elmúlt évek nemzetközi és világversenyein személyesen is, de évek óta élt bennünk az igény a vele történő együttdolgozásra.
Köszönet Hecker Valternek és Haál Gábornak, hogy megszervezték, és a Kaposvári Lovas Akadémiának, hogy színvonalas helyet biztosított egy rövid edzőtábor keretében a Magyar Lovastusa Válogatottnak, a szakágban tevékenykedő edzőknek és bíróknak a világhírű szakemberrel való együttmunkálkodásra.

Az ugróedzésekre négyfős együtteseket tartott áttekinthetőnek, az idomítónapon pedig háromfős csoportokat kért. Ennek szellemében és a képzettségi szinteknek megfelelően lettek csoportosítva az együttesek.
A magas színvonalú anyanyelvi szaktolmácsolást a megfelelő hangosítással a korábbi ifjúsági lovastusa versenyző, Osthoff Laura látta el. Horst Karstennel együtt, tiszteletre méltó állóképességgel, a gyötrő hidegben reggeltől estig, rövid ebédszünettel - sajnos könnyen megszámolható érdeklődő néző előtt. A munkarend vonatkozásában mindjárt az első napi munka feladata többeknek meglepetést okozott, ugyanis nem a szöszmötölős síkmunkával kezdte, hanem gimnasztikai ugróedzéssel és arra rávezető bemelegítéssel.

1. nap, február 23., szerda

Gimnasztikai ugróedzés bemelegítése és a főmunka valamennyi osztályban dolgozónak a követelményét tekintve azonos volt. Lényegét tekintve: mélyen előre lovaglás valamennyi jármódban, majd szárra, lábszárra lovaglás - hátulról előre! -, egyenesre állítás, fokozások, rövidítések.
• A föld feletti munka három, földre tett rúdon (3,2 m-re) köríven, vágtából „szemtorna", távolság- és ritmusgyakorlat. Bizony többeknek komoly feladatnak számított, és otthoni további gyakorlásra ajánlotta a mester. Ez a feladat inkább fejlesztő, mint megterhelő.
• A következő már ugrófeladat. Ügetésből rálovagolva „dobbantó" rúd után X - szűk egy - X-X - szűk be-ki - szűk egy oxer, 0,8 méter magas szintbe - szűk kettő meghívó oxer egy méter magas meghívó. A feladat lényegét tekintve: egyenesség, ütemesség, a lovas kéztartása, érzékeny szárkapcsolat, kontrollált felsőtest, aktív lábszárak. A feladatsor után is egyenes, fegyelmezett, ütemes ellovaglás, vágtában kör jobbra vagy balra, ügetés, lépés. Valamennyi lovas egyenkénti végrehajtás után szemléletes és közérthető hibajavítást, szükség szerint ismétlési lehetőséget kapott. A első feladatsor középen volt felállítva, jobbra tőle a következő sor azonos irányba építve - 0,8 méter szintbe oxer - szűk egy - 0,8 méter szintbe oxer - szűk egy - 0,9 méter szintbe oxer - szűk egy - 0,9 méter kőfal. A középső sor bal oldalán azonos irányba építve 0,9 méter meredek - szűk kettő - 0,9 méter meredek - szűk kettő - 0,9 méter meredek.
• Feladat: középső sor után jobbra félkör átváltás, a bal oldali meredek sor első eleme ferdén szögből meglovagolva, visszafelé ugratva, folyamatosan rövid vágtából tovább a jobb oldali oxersoron, utána bal kézen kör, ügetés-lépés átmenet.
• Feladat: középső sor után balra félkör, átváltás jobboldali oxersor második elemére, ferdén szögből meglovagolva (az oxer alatt visszafelé a földön egy rúd, hogy ne csalja alá a lovat), folyamatosan rövid vágtából a meredek sor, utána kör jobb kézen, ügetés-lépés átmenet.
• Feladat: összekapcsolva a három sort az átváltásokkal folyamatosan.
Lényegét tekintve: folyamatosság jármód- és ütemváltás nélkül, a ferde szögből való rálovaglásnál is. Javul a ló és lovas ez irányú érzéke és stílusa, a lovas önkontrollja és a lóra gyakorolt hatásának minősége.
Valamennyi lovast egyedileg értékelt, szükség szerinti számban feladatot ismételtetett.
A maratonira sikerült első napi tréning után este egy kötetlen beszélgetés keretében fontos kérdésekre is választ kaphattunk. Mint például: hogyan lehetne népszerűbbé tenni a szakágat? Közönség tekintetében? Lovasok vonatkozásában? Az előbbire a válasz: amit Németországban és nagy nyugat-európai versenyeken már bizonyítottak, komoly pénzdíjakért kellő reklámtevékenységgel és médiabevonással, esztétikusan megépített és belátható terep csapdát nem rejtő akadályaival lehetséges. Az utóbbira: a többi lovagló szakág edzőinek hatékonyabb bevonásával, sok kis, csak terepversennyel! Arra a kérdésre, hogy mi az a fő szempont, ami számára a lovastusaló kiválasztásánál a meghatározó, a következőket válaszolta: „Fel kell hagyni azzal a korábbi téves szakmai közhiedelemmel, miszerint ha már szinte egyik lovagló szakágban sem igazán alkalmas egy ló a jó teljesítményre, majd a militaryban még csúcsra járatható. A mai nagy versenyek, de még az oda vezető minősítő út is olyan technikai tudást igényel lótól és lovasától, hogy ezt egy keménynek mondott, de „őrült" lóval felesleges fáradozás és veszélyes próbálkozás. Tehát alapkövetelmény a komoly nemzetközi eredmények elérését megcélzóknál, hogy választott lovuk minden jármódban kifogástalan mozgással bírjon, jó ugróképessége legyen, és itt nagyon fontos, hogy a mellső láb technikája ugrás felett felfelé mozduló lábtövek jellemezzék, lehetőleg zártan és együtt mozgó szárakkal. Mert a terepen a hátra mozduló lábtövek lógó szárakkal akármekkorát is képes átugrani egyes ugrásokon az a ló, a terepen a fáradtságtól a fix akadályokon elakadva végzetes bukásokat eredményezhet. A jó munkakészség és bátorság, ami még fontos, de a fentiekhez képest jobban fejleszthető kellő szakszerűséggel és gyakorlással.

2. nap

A sokat emlegetett szakágat művelő hiányosságaként minden fórumon felrótt, és a versenyeken a bírók által minősített idomítólovaglás (díjlovaglás) egyes feladatainak gyakorlása volt a munkafeladat.
Nagyon fontos követelmény volt az edzés során mindhárom jármódban a mozgás tisztasága, ütemessége, nyugodtsága. Mivel a lovakat nem ő válogatta, láthatóan megpróbálta - szinte a lovas bőrébe bújva - a lóból a maximumot kihozni. A lovasok ülését, segítségadásaik tisztaságát úgy koordinálta, hogy a kevés, ám szakértő közönség pozitív, tetsző változásnak lehetett szemtanúja.
A bemelegítő mélyre lovaglás után megkövetelte a fő munkafázisban, hogy a tarkó legyen a ló legmagasabb pontja, „emeld fel a lovad, de a csizmáddal, üléseddel!"
A nyugodt, kocogó ügetés nem egyenlő a munkaügetéssel - csak az aktív hátsó láb szorgalmas munkáját hagyta jóvá. Olyan, hogy lassú vágta, a mi szakágunkban nem megengedett, amit egyesek a látottak alapján produkáltak - a rövid és munkavágta gyanánt, nyugodtságot színlelve. A „hegyre fel galopp, aktív hátsóláb-munka, lekerekített ló" a szerinte elfogadható. A részfeladatokban semmi trükköt nem mutatott, de nem is a tankönyv ide vonatkozó paragrafusait ismételgette, mint inkább a szabályos üléssel és tiszta segítségadással hibát javítva, a pontos feladat-végrehajtásra késztetett - többnyire eredményesen. A munka végén kengyel nélkül vágtáztatta a lovasokat, majd könnyűügettette, és lépésátmenettel szárakat a kézből kirágatva fejezte be az idomító napi edzést.

3. nap

Ismét ugrómunka volt. A pályaugratásra felállított akadályokat vonalak, kombináció és szóló akadályok alkották. Nem az akadályok mérete (ami minden osztálynak azonos volt, 0,9-1,05 méter max. magassággal), mint inkább az ütemes, szabályos fordulatok, meghatározott vágtaugrás számok, tiszta, egyensúlyban, szabályos üléssel kivitelezett ugrások volt a feladat. A rövid, de intenzív bemelegítés után „dobbantó" rúddal, két meredekes vonalon, 6 és 7 vágtaugrással köztük kezdődött az ugrómelegítés. Majd ugyanez a vonal visszafelé, meredek - oxer rövid vágtából, közte 5-6 vágtaugrással. Lényeg, hogy egyenletesen hosszú, ütemes vágtaugrásokkal egyenes maradjon a ló az akadályok középvonalán. Néhány lovasnak nehézséget okozott a mester által kért vágtaugrás szám kivitelezése, egyeseknek még a számolás is! Következő lépés a melegítés során az első vonal összekapcsolása a következő akadályokkal. A fokozatos és hibajavító bemelegítés után a következő vonalvezetésű pályát kellett teljesíteni.
Meredek, 5 vágtaugrás oxer-vonalon bal köríven meredek, bal kézen maradva körívről oxer, 4 rövid vágtaugrás meredek, egy hosszú vágtaugrás meredek, vonalról jobbra körön maradva meredek, jobbra továbbra is a körön maradva oxer, három vágtaugrás meredek, két vágtaugrás oxer, vonalról szűken jobbra fordulva, hosszú üres után oxer. A pályaugratás során előforduló hibákat egyénileg értékelte, majd ismételtette a végrehajtást - nem a hibátlan teljesítés volt a cél.

4. nap

Két csoportra bontva az egyiknek az „A" kategóriás, másiknak egy CIC*-os díjlovagló feladatot kellett önálló bemelegítés után bemutatni Horst Karsten bíráskodása mellett.
Ezen a napon is csatlakoztak a napi feladatvégrehajtások tanulmányozására a szakág bírói tanfolyamának résztvevői dr. Mándi Barnabás vezetésével és ifj. Fülöp Sándor szervezésében. Dr. Mándi a tőle megszokott lendülettel és szakmai precízséggel tartotta előadásait. Úgy éreztük, hogyha az ő szellemisége átitatódik a szakág bíróiba, nagyobb bizalommal állunk - lovagolunk bíráink előtt. Egyébként dr. Mándi és Horst Karsten bíráskodása között nagyon csekély eltérés volt.
A feladat-végrehajtást követően, hosszasan és szakszerűen minden egyes együttes értékelésre került. A szép és jó kivitelezéseket jó pontokkal honorálta, ám itt is tett megjegyzéseket, hogyan lehetett volna még jobb, vagy a gyenge végrehajtást mi okozta, hogyan javítható. A legtöbb hiba az ütemesség elvesztése, a ló túl mély fejtartása, a nem kifejezett átmenetek és pontatlanság (egyeseknél tévesztés) terén merült fel, és ez főleg a lovasokon, azok koncentrálóképességén és figyelmén múlott.
Összességében jó benyomást keltett a résztvevők edzőtábor alatti hozzáállása a zord téli idő ellenére, mondta el az edzőtábor bezárásaképpen a mester, és szívesen fogadja elfoglaltságától függően a további meghívásunkat. Szeretnénk számítani rá, és köszönjük!

5. nap

Vasárnap többek álma valósult meg Jobbik Ákos esztétikus pályaépítésével az első magyar „szobamilitary" lebonyolításával. Hat mobil és hat színes rudas szóló akadályon, speciális szabályok szerint két kategóriában, az előző napi díjlovagló eredmények beszámításával zajlott a verseny. A program fakultatív volt, így akik korainak tartották a nagyobb iramban való lovaglást, vagy még nem illett be a lovuk felkészítési programjába, nem indultak.
Láthattunk szép, kiegyensúlyozott lovaglásokat és néhány „vakrepülést", amin a próbaversenyt szemlélő mester is csak a fejét csóválta - valószínű, még emészteni kell az edzőtáborban tanultakat. Remélem, beszámolóm részleteiben tájékoztatja a kedves olvasót a szakág érdekes és értékes eseményéről.

Horst Karsten

63 éves német állampolgár. Már nagyon fiatalon megtanulta az állatokkal való bánást és gondoskodást, legnagyobb szeretete és érdeklődése a lovak iránt alakult ki. Kezdetben díjlovaglásban és díjugratásban versenyzett és jutott el az „S" nehézkategóriás eredményes szereplésig. Aztán egy tehetséges ló és egy tehetős szponzor a military-lovastusa iránt keltette fel érdeklődését. Tehetsége ebben a szakágban bontakozott ki, világviszonylatban is a legeredményesebben. Sioux nevű lovával vált hosszú és fáradságos munkával világhírűvé, sikeressé több éven át. A Horst Karsten által írt „Das Military Pferd" című könyv szemléletes és olvasmányos hangvételű, a sport szakirodalomban mérföldkőnek és tankönyvnek számít.
Sporteredményeiről a teljesség igénye nélkül: ötszörös német bajnok, EB-k és vb-k résztvevője, 4 olimpián eredményes versenyző. Aktív pályafutását követően 12 évig a német csapat kapitánya, még 5 olimpián vezette nemzete legjobbjait - Szöulban a csapataranyig.
Az elmúlt 5 évben az osztrák lovastusa válogatottat irányította a tőle megszokott szakmai igényességgel és színvonalon. Harald Ambros személyében junior egyéni Európa-bajnokot nevelt, aki az athéni olimpia egyéni döntőse, az osztrák csapat pedig 1972 óta ismét az ő szakmai segítségével újraminősült, majd szerepelhetett a legutóbbi olimpián.