Lovasélet

Réti perje (Poa pratensis)

A réti perje évelő, tarackos aljfű. Egyik legértékesebb takarmányfüvünk, melyet mesterséges kaszálók és rétek létesítésénél nagymértékben felhasználnak. Vályog- vagy agyagtalajokon, de száraz talajokon is jól megterem. Magassága 40-80 cm, szára sima. Színe szürkés, világoszöldes. Levéllemeze érdes, 1-5 mm széles, csúcsa csuklyaszerű, bugavirágzatán 4-5-ösével állnak a buga ágai. Hazánkban igen gyakori kaszálókon, hegyi réteken, ligeteken. A réti perje mind a kaszálók, mind a legelők értékes növénye. Két változata ismert, a széles levelű az üde fekvésű gyepek, míg a keskeny levelű a száraz területek gyeptársulásainak alkotója. A rágást, tiprást kiválóan bírja, ezért a legelők ideális növénye. Emellett szénáját is szívesen fogyasztják a lovak. A réti perje nehezen telepíthető, az agresszívan növő fűfajok könnyen elnyomják, ám két-három év múltán tarackjai révén átveheti a vezető szerepet a gyepen. Telepítésénél nagy odafigyelés szükséges, különös tekintettel az apró morzsás talajszerkezet kialakítására. 0,5-1 cm-nél mélyebbre ne vessük. Kelése elhúzódó, lassú. Keverékekben a szárazabb fekvésű területeken a keskeny levelű változatát a magyar rozsnokkal, vörös csenkesszel, taréjos búzafűvel, szarvaskereppel érdemes társítani. Üde gyepeken az angol perje (agresszív faj!), réti csenkesz, szarvaskerep, fehér here társítás javasolható.