Lovasélet

Vörös csenkesz (Festuca rubra)

A vörös csenkesz évelő, tarackos aljfű. Sovány, száraz talajok legfontosabb növénye. Hazánkban a '20-as években kezdődött a nemesítése, ma már több minősített fajtája van. 40-60 cm magas, szára sima. Levele vékony, éle kissé összehajlik. Bugavirágzatának füzérkéje vöröses-ibolyás színű, 4-6 virágú, a toklász szálkás. Hazánkban hegyi réteken és zöld legelőkön gyakran uralkodó fű. Nagy előnye, hogy talaj tekintetében nem igényes. A homokos vagy szikes talajoktól a tőzegtalajokig bárhol megél. A rágást, tiprást jól bírja, ezért a szegényebb területek legelőjének első számú aljfüve. További előnye, hogy az árnyékos helyeken is jól fejlődik, így erdőszélek, északi domboldalak ideális növénye lehet. Tarackos gyökérzete miatt erős gyepnemezt alkot, így eróziónak kitett helyeken is eredménnyel termeszthető. Szintén erre a tulajdonságára vezethető vissza, hogy rendkívül hosszú életű fűfaj a legelőn. Keverékekben a réti perjével, magyar rozsnokkal, komlós lucernával szokták párosítani. Bár fiatalon szívesebben legelik, a felvirágzó, illetve szénává szárított vörös csenkesz nem tartozik a lovak legkedveltebb csemegéi közé. Száraz területeken azonban biztosabb termésmennyisége miatt ajánlható.