Lovasélet

Rásky Péter

Március 17., kedd

Ott hagytam abba, hogy indulunk Honza Blaha előadására. Nos éppen, hogy odaértünk a tömegben a kezdetére. Honza 4 lóval érkezett. Fiatal szürke spanyol lova láthatóan ideges, de gazdája legkisebb jeleire készséggel enged. A másik három ló szoborszerűen nyugodt. Honza most nem showt akar bemutatni, sokkal inkább szemléltetni kívánja, hogy a különböző korú és kiképzettségű lovak hol tartanak az ő rendszerében. Ez kőkemény szakmai program, aki csak úgymond nézelődni jött, talán nem is érti miről van szó. Pedig Honza jól szemlélteti módszerét. Kezdi a földi munkát a szürkével, amelyik csak pár hete van nála. Mivel csapatunkban többen részt vesznek hazai kurzusain, első kézből tudjuk, hogy a szürke andalúzt rengeteg ló közül választotta magának. Olyan lovat akart, amelyik nagyon érzékeny. Nos ebből a szempontból jól választott, mert a ló minden ingerre reagál, a közönség tapsára is. Honza azonban nagyon nyugodtan kezeli, és a ló engedelmeskedik. A földi munkában az elengedtetést gyakorolják. Letenni a nyakat, majd vállat be. A lovon még kötőfék és szár van ez segít a hajlításban. Némi ellenállás, majd simán megy a dolog. Utána nyeregben is ez a feladat. Sikerül végrehajtani. Majd köröket lovagol minden jármódban. A következő, egy éve kiképzésben levő oldenburgi pej lova nagyon nyugodt. Ő már kötőfék nélkül is megoldja a kért feladatot. Majd következik egy 9 éves arab pej Maxim, őt a western irányban tartja Honza tehetségesnek. Ezt demonstrálja is, miután rövid, az előzőekhez hasonló bemelegítésen esik át. Libertyben (szabadon) remek spineket (hátulja körüli fordulatok) mutat be. Ezután következik a magas iskola és Gaston, Honza cseh sodrott lova a díjlovaglás magas iskoláját mutatja be. Passzázs, piaff, a lendület fokozása, az összeszedettség elérése földről, majd nyeregből. Ámulatos, mindezt szőrén, szerszám ill. nyereg nélkül. Nagy a kontraszt, hiszen kb. 1 órája ugyanezt feszítőzablával, sarkantyúval interpretálták német lovasok. Gaston szórakozva mutatja be a feladatokat semmiféle sűrű farok csapkodás nem kíséri, mint amit az előzőekben sokszor láthattunk a hagyományos iskola díjlovagló bemutatóin. Ováció. Aztán a végén egy kis show műsor, pedig Honza hangsúlyozottan nem a showt tartja fontosnak. Három idősebb lova szabadon követi őt, a végén kézjeleire lefekszenek körben köré. Megmutatja hogy ő is tud hasonlót mint Pignon. A közönség viharosan tapsol mindenki boldog, a lovak is, akik örömmel hemperegnek a jól végzett munka után a homokban. Ez méltó befejezése volt az idei vásárlátogatásunknak, hiszen már elmúlt 7 óra bezár a vásár, mi is búcsút veszünk. A Honza műsorát néző tömeget csak egy lezárt szűk folyosón engedik kimenni. A többi pavilon már bezárt. Viszlát Equitana, két év múlva újra eljövünk!
Haladunk a szállásunk felé, két „potyautasunkkal" magyar útitársainkkal, akik a műsor miatt lemaradtak a metróról, még jó hogy összetalálkoztunk, így könnyen hazajutnak velünk. Útközben beszámolnak élményeikről különösen Honza tetszett nekik.
Vacsora után folytatódik a tegnap megkezdett beszélgetés. A hallgatóság kérdez Gyula és Zoltán válaszol. Ilyen kérdésekkel pl.: Hogyan válasszuk ki a lovat? Zoltán a hét játék eljátszását javasolja. Ez olyan mint ha egy tesztet töltetnénk ki a lóval. Megismerjük a természetét reakcióit. Ha erre nincs lehetőség egy zacskót kössünk egy bot végére. Ezzel teszteljük a reakcióit. Gyula is hasonlóképpen nyilatkozott, megemlítve, ha bizonytalanok vagyunk hívjunk szakértőt magunkkal.
Aztán több kérdés is elhangzott a póni és gyerek lovaglás köréből. De a legnagyobb vita arról alakult ki, hogy ugyanaz-e a hagyományos lovaglás és a természetes lovaglás célja.
Itt aztán összecsaptak a nézetek, bár a hallgatóság a horsemanshipre nyitott, többen sikeresek, vagy legalábbis sikeresnek gondolják magukat a maguk szakterületén. Erre próbáltam reflektálni azzal, hogy addig amíg nem próbálják ki a természetes lovaglás jelentette különbséget addig nem lehet erről vitatkozni. Ezt én is 20 év lovaglási múlt után tettem meg, és érzékeltem a különbségeket. Amik jócskán vannak, főleg a lovaglás és a segítségadások módszerében, amit csak teljes nyitottsággal lehet elfogadni. Működik ez is az is, hiszen a ló okos és jól tolerálja a különbségeket. Végül minden út Rómába vezet, csak nem mindegy milyen áron... Aztán az elméleti szintű vitát már én sem tudtam követni teljesen, igaz ekkorra már vagy 1 óra is elmúlt. Lefeküdtem. Másnap reggel indulás haza. Hazafelé győzködöm Zoltánt, annyi kérdés felmerült, érdemes volna ezzel a témával bővebben foglalkozni akár az újság hasábjain, akár az internetes oldalon. Arról beszélgetünk, hogy most is zajlik a lóidomítás evolúciója, ennek most egy állomása a natural horsemanship, de koránt sem biztos, hogy ez már a végállomás. De legalább akkora újításnak számít, mint mondjuk Caprili idején a könnyű ülés bevezetése. Az úttörőknek sohasem könnyű. Volt a XVIII. sz-ban egy olasz lovastanár, akit annak idején az inkvizíció megégetett, mert lovait úgymond „megbabonázta", lehet hogy ő volt az első horseman? Akit ez a téma érdekel, ajánlom dr. Robert Miller a „Horsemanship Forradalma" című könyvét (angol nyelvű kiadás keresd az interneten, ahol megrendelhető). Egy biztos a téma folytatása következik!

Címkék: Equitana | Essen | vásár

Rásky Péter

Március 16. hétfő

Rövid kirándulásunk utolsó napja Essenben. Reggel a szokások szerint. Már meg sem lepődünk, mikor GPS-ünk ismét nem oda akar navigálni, ahová szeretnénk eljutni. Megoldjuk. Időben odaérünk, így még a tömeg előtt bejutunk az Equitanára. Jó érzés kicsit bennfentesnek lenni, mikor rajtunk kívül csak a kiállítók vannak az üres csarnokokban.

Végre kényelmesen nézegethetünk. Megcsodáljuk a lószállító csodákat. Az emberi elme határainak csak a pénztárcája szabhat határokat. A németeknél, mivel hosszú évtizedes előnyük van, minden apróságra kiterjed a figyelem, így van ez a lószállítóknál is. A víztartálytól a szénabálatartóig, a nyeregtartótól a kis kütyük tárolásáig.

De menjünk tovább, itt vannak a takarmányozási gépek, minden van, az is, amire nem is gondolnál. A zabroppantó, persze nem olyan mezei egyszerű, hanem olyan, amely nagy nyomással olajat vagy bármely folyékony kiegészítőt porlaszt a roppantott abrakra. Házi lótáp készíthető vele. Zoltán hívja fel a figyelmemet egy nagy kerekeken guruló lemezkádra, közepén egy hengeres rostával. Ez nem más, mint szénanedvesítő. A rostába beteszed a szénát, a kallantyúval a vízben megforgatod, kiemeled a tartályból, és ott a kehes vagy érzékeny ló szénája. Aztán láttunk még klassz lótakaró-szárítókat (mennyit kínlódik az ember itthon, hogyan szárítson egyszerre többet kis helyen).

Közben beözönlik a tömeg. Hétfő lévén arra számítottam, kevesebben lesznek. Most úgy tűnik, tévedtem, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a manézsban már le lehet ülni, úgyhogy biztos kevesebben vannak. A kiállítókat tüzetesebben megnézve, tényleg majdnem mindenki itt van, aki szokott, csak talán kisebb helyet foglaltak, mint régebben, ezzel spórolnak a válságban.

Érdekes programok mennek a nagy csarnokban. A tegnapi Isabelle Werth nyilvános edzés után ma H-H. Engemenn díjugrató edzése a csemege. 4 fiatal ugrólónak tart alapozó edzést, semmi nagy durranás, korrekt munka. A titok lehet, hogy a rendszerességben rejlik? A négy ló közül az egyiknek kicsit nagyobb vágtaugrásai vannak. Rögtön kiszúrja, már a melegítés során. Egyébként a távolságok, illetve a vágtaugrások számának variálásával operál. Azt csinálja, hogy a meredek–oxer távot 5, ill. 6 vágtából ugrattatja. Szóval a nagy vágtájú lónál a meredek után megállíttatja a lovat, hátralépteti, ezt megismétli kétszer. Utána kéri tőle 6 vágtaugrásra a sorozatot. Csodák csodájára, működik a dolog. Érdekes.

Utána a warendorfiak bemutató edzése. Két ménnel, egy fiatal 3 éves és egy 6 éves. A fiatal egy fekete gyönyörűség, a fiatalon elhíresült sztár, Sir Donnerhall fia. Ez igen. Korrekt munka a 3 éves ménnel, semmi különös, de a lovat elfogadnám, az biztos. A 6 éves mén, Ehrenstolz a neve, ha jól emlékszem, szintén kiváló díjló. A bemutatón a 3 és 6 éves korosztály közötti különbséget mutatja be. A hatéves ménnel az oldaljárásokat gyakorolják, mit gyakorolják, ez inkább iskolapélda. Nagyon érthetően beszél, könnyű megérteni. Engemann inkább pusmogott, de azt is lehetett azért követni.

A gyakorlás után megyek még egy kört, de már abszolút nincs km-hiányom. A vásárt járó tömeg is a holtponton van. Itt is, ott is a földön ülnek. Nincs nagyon más, vagy elmennek a 6-os csarnokba a manézsba, vagy állnak, gyalogolnak vagy épp a földre ülnek. A WC szintén neuralgikus pont, főleg a hölgyeknek, mert nekik 10 perces sorállás, vagy kénytelenek visszamenni valamelyik bejárathoz, ami nincs közel. De a németek nem akadnak fenn ilyesmin, szépen várnak a sorukra.

Úgy döntök, jó lesz leülni, irány a sajtóiroda, megírom a mai napi penzumot. A Honza Blaha-bemutatóról, valamint a magyar horseman-ek esti előadásáról és a reménybeli hazautunkról szerdán számolok be, mivel holnap egész nap autózunk, így nem jutok webkapcsolathoz. Mára ennyit.

Címkék: vásár | Essen | Equitana

Rásky Péter

Kedves Olvasóink, a Lovasélet kétfős csapata, Csontó Zoltán laptulajdonos és Rásky Péter főszerkesztő útnak indult Essenbe, az Equitanára. Az úti kalandokról és Európa legnagyobb lovasvásárán tapasztaltakról úti naplóban számolnak be.

2009. március 13., péntek

Vajon mindent összepakoltunk, vagy valamit itthon hagyunk, pl. a laptop zsinórját. Jó lesz ezt végiggondolni, és mindent összepakolni, hiszen holnap kora reggel indulunk. Az út 1200 km, amelyet autóval 12 óra alatt szeretnénk teljesíteni. Hiszen este 6-kor kezdődik a Hop-Top Show, amire jegyünk van. Holnap elmesélem, sikerült-e odaérni, hiszen mint tudjuk: „Ember tervez, Isten végez"! Addig is nyugodalmas jó éjszakát!

2009. március 14.,  szombat

Egész napos utazás után szerencsésen megérkeztünk Essenbe. A tervünket, miszerint 12 óra alatt ideérünk, majdnem sikerült betartani, de végülis 13 óra hosszat tartott az út. Würtzburg környékén az útépítés miatt, illetve Essen előtt kb. 80 km-rel egy baleset miatt araszolásra voltunk kárhoztatva. Egyébként ilyen hosszú úton (1197 km) nem tudom mi unalmasabb, vezetni vagy bámulni kifelé az ablakon, mint utas. Még szerencse, hogy volt nálam hamuba sült pogácsa, mint az egyszerű vándoroknál annak idején.

Akit érdekel az „isteni étek” receptje:
1 púpozott evőkanál szezámmag, meg1 púpozott kanál napraforgó magot langyos vízzel összeturmixolunk és 5 dkg élesztővel felfuttatjuk. Ezután fél kg simalisztet és fél kg teljeskiőrlésű lisztet az élesztős löttyel 5dkg sóval és 10 dkg darált tökmaggal, vízzel és 1,5-2 dl olivaolajjal összegyúrunk. Fél óráig meleg helyen kelni hagyjuk. Ezután kiszaggatjuk, majd még 20 percig kelesztjük. A tetejére tökmagot szórunk és 220 fokon kb. 35-40 percig sütjük. Az eredmény egy sokáig eltartható és végig puha, ízletes finomság. Ajánlom mindenkinek.

Szóval ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Essenbe GPS-ünkben a szállás kódjaival, mikor az első meglepetés ért bennünket. A címen ugyanis nem egy hotel, hanem egy bevásárló központ volt. Némi kevergés és telefonálgatás után kiderült, hogy Essenben két Frankfurter str.van. Mi persze hogy a rosszat találtuk meg. Jó mi? Csakhogy az idővel már alaposan megcsúsztunk, úgyhogy a szállásfoglalás helyett igyekeznünk kellett a vásárba („Messe”) Ugyanis a Hop Top Show, amire jegyünk volt 30 percen belül elkezdődött. Sebaj, gyorsan a kocsiba. Ekkor a 2. meglepetés:a GPS-be nem tudtuk beütni az Equitana helyének pontos címét (utca, házszám ). Találomra felkínált nekünk egy Gruga Platz nevű helyet, ami hasonlított a Vásár helyszínének nevére(Gruga Park), csakhogy az időközben felfedezett jelzőtáblákkal (hál’ isten) ez épp ellenkező irányba mutatott. Végül kézi navigálással viszonylag simán eljutottunk a show színhelyére. Leparkoltunk a mélygarázsban, irány a Hop Top Show. Csakhogy ennek bejárata kb. 1,5 km gyaloglásnyira volt a parkolótól. Nem csak mi keveregtünk, a táblák ugyanis össze-vissza mutatták az irányt. Hol a német precízség? Szóval a jó német polgárokkal együtt némi kevergés árán a szakadó esőben szerencsésen bejutottunk. Ekkor kiderült, hogy kevesebb a jegyünk, mint ahányan vagyunk, de szerencsére lehetetett még vásárolni, így kezdődhetett a műsor.

Profi a rendezés, Viamondo a cím, amely a föld születésével és a földi élet, a kontinensek, égtájak, természeti zónák kialakulásával állította párhuzamba a lovas betéttörténeteket. --Kezdetben volt a tűz… életkép sötétben látványos tűzzel játszó lovasok.
Aztán jött a sivatagi életkép, természetesen arab lovakkal az Ismer tenyészetből némi cirkuszi produkciós áthallással. Mindenesetre szórakoztatóan.
Aztán a víz születését mutatta be egy hatalmas, az egész manézst betöltő nejlon fólia, ami alá egy géppel levegőt fúvattak. A fólia tengeren egy spanyol lovas produkcióját láttuk. Érdekes volt. Nem akarom az egészet végig mesélni, csak az általam tetőpontnak érzett jeleneteket.
Ilyen volt a német válogatott voltizs csapat szó szerint lélegzet elállító produkciója. Nem hiába a németek a világbajnokok. Én még ilyen magas szintű és ennyire élvezetes, izgalmas lovastorna bemutatót akrobatikus ugrásokkal, mutatványokkal még életemben nem láttam. Most kezdem csak megérteni, milyen lehetőségek rejlenek ebben a sportágban.
A csoport egy hawai-i jelenetet mutatott be. Szórakoztatóan a legmagasabb szakmai attrakciókkal. Pl. szaltók a lóra le-fel, a szörfölést imitálva vitorlával érkezett a színpadra a világbajnok német lovastornász stb.
A következő szín a jeges sarkokat imitálta 12 fjord kettes fogat szuper karusszelje.
Ezután spanyol életképeket láttunk, majd military lovasok következtek. A hangulat Lorenzo bemutatójával kezdett a tetőfokára hágni. A sztár, akit pünkösdkor a Nemzeti Vágtán a magyar közönség is láthat, 2-4-6 ló hátán állva (!) full vágtában szlalomozik, akadályt ugrat szédületes tempóban. Már az izommunka is hihetetlen, amit lábaival kifejt ez az ember, nem beszélve az egyensúlyozó képességéről. Világszám egész biztos.

Ezután egy olyan produkciót emelek ki, ami a maga nemében szintén nem minden napi volt. Egy hölgy 5 border collie kutya, 4 kecske és egy ló társaságában egy kecsketerelő és akadályugrató produkciót mutatott be. Bámulatosan idomított kutyákkal. Akik a végén az elég nagytermetű hosszúszarvú kecskéket a ló hasa alatt is átterelték. Hihetetlen volt, csakúgy mint az ahogyan libasorban az akadályok ugratására bírták a gazdi utasításaira a kecskéket. Ezután több táncos-lovas produkció volt, döntően spanyol lovaglással, kicsit talán több volt ebből a verzióból, mint kellett volna. A táncosok azonban mindenesetben dicsérhetők, helyenként akrobatikus mutatványokkal.

A végén csattan az ostor, mondják és ez az ostor Essenben is Jan Francois Pignon kezében volt. A budapestihez hasonló produkciójával hol lenyűgözte, hol hangos ovációra bírta az amúgy szakértő közönséget. Igaz, eggyel kevesebb lóval dolgozott, mint Pesten. Vajon miért? Erre is választ kapnak a Lovasélet nyomtatott verziójában azok az olvasók, akik következő áprilisi számunkat elolvassák. A finálé és a vastaps volt már csak hátra, a teltházas bemutató teljes sikert aratott. Ezért megérte az 1200 km-es út, ezzel a sommás véleménnyel távoztunk, remélve, hogy odatalálunk a szállásunkra. Ez kisebb kevergés után sikerült is, éjfél is volt már mire lefeküdtünk. A vasárnapi kalandokról rövidesen beszámolok.

Címkék: Essen | Equitana | vásár