Dömpi
Dömpi félig-meddig zakutanyás ló; öregnek öreg a maga 20 évével, mentettnek mentett, párom vásárolta ki a kolbásziparból jó két éve, mikor az erdészettől leselejtezték volna az öreglányt. Dömpi dimenziói 1:1:1 arányban roppantmód kiterjedtek, merthogy hidegvérűből van a lelkem, azon belül a durung nagy dagadék kategóriából. Olyan kövér, hogy ha az ember orron pöcköli, a farkáig hullámzik rajta a szalonna, ehhez praktikusan fekete szőrt visel (slankít), lavórméretű patákat (ekkora testhez kell az alátámasztás), az ábrázatáról árad a jóindulatú bávatagság, és ha a jó tündér feltenné neki a kérdést, hogy mi a legnagyobb vágya, garantáltan világbékét kérne.
Az egész ló olyan, mint egy túlnőtt (nagyon túlnőtt) plüsslovacska, kerek mindenhol, dús sörény, zabálnivalóan jámbor tekintet, az ember legszívesebben jól megölelgetné, csak sajnos a méretei miatt már az orra körbefogásához is többfős különítmény szükségeltetik. Mindezekből bizonyára kiderült, hogy Dömpit élmény szemügyre venni, de ez az élmény még tovább fokozható: csak fel kell ülni. Ez a megtiszteltetés nekem is megadatott.
Felülés előtt kivezettem Dömpit a placcra, ekkor ért az első sokkhatás: elindultam, éreztem, hogy az addig csupán álltában megcsodált hátas készségesen utánam lépett, majd legnagyobb meglepetésemre egyszer csak visszapattantam a megfeszülő szárról - Dömpi jött utánam maximális sebességgel, de ez a sebesség bizony messze alulmúlta egy nyálkahiányos, defektes csiga vánszorgását, ugyanakkor a tömege jelentősen meghaladta az enyémet, így szép nagy ívben visszarántott. Ekkor már sejtettem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem. Nagy nehezen felszálltam, elindultunk lépésben - ekkor kaptam az első röhögőgörcsöt.
Dömpi roppant lelkesen dolgozik, belead apait-anyait, csak az a baj, hogy így sem halad semmit, viszont érezhetően rengeteg energiát feccöl a lábai emelgetésébe. Fantasztikus érzés, hogy majd' egy tonnányi ló hömpölyög az ember alatt, és a vesekőhervasztó iszonyatos rázkódáson kívül az égvilágon nem történik semmi, már azon kívül, hogy a másik ló - szintén lépésben - fénysebességgel távolodik tőlünk. Időbe telt, mire hozzászoktam az új érzéshez, na, ekkor kezdtünk ügetni. A lépés alapján sok mindenre felkészültem lelkileg, de erre egyszerűen lehetetlenség volt: Dömpi mozgásában mindössze annyi változás történt, hogy a ritmus átkattant egy még sűrűbb lábkapkodásba, ergo a zötyögés jellege is megváltozott, a derék lószág teljes odaadással, fújtatva feszült a munkába, és egy dekával sem nőtt a sebessége, miután továbbra is kizárólag felfelé mozgatta a lábait, előrerakni mindig elfelejtette őket. Persze vágtában ugyanez történt, hektikus ritmusváltás, zéró gyorsulás, annyi különbséggel, hogy az üstöke csábosan lobogott a jobb füle mellett. Na jó, hozzátartozik az igazsághoz, hogy a vágtaugrásokat, azaz totyogásokat megpróbáltam nyújtani, ezzel sikerült is közel 1,5 cm/vágtaugrás térnyerést elérnünk, de szegény Dömpi közben szapora szuszogással törölgette gyöngyöző homlokát, úgyhogy inkább hagytuk a fenébe az eszement száguldást.
Dömpibe egyébként beleszerettem, tényleg egy végtelenül jóindulatú állat, bárkit fel lehet rá ültetni, akkor is, ha az illető még soha nem ült lovon. Sőt ez a legjobb variáció, így ugyanis a delikvensnek nincs viszonyítási alapja, és nem hal bele a röhögésbe. Csinálni úgysem kell rajta semmit, a felkavart ellenszél nem okoz arcüreg-gyulladást, a szárakhoz pedig hozzá sem kell nyúlni, hiszen Dömpinek esze ágában sincs világgá rohanni, fékezni meg már nincs hová.
Elköltözött a lómenhely
Ahogy azt már egy korábbi számban megemlítettük, a Zakuszka-tanya 13 lóval, 9 kutyával és 11 macskával elköltözött Balástyáról a Mátranovák melletti Mátracserpusztára, ahol kedvezőbb körülmények között tudjuk folytatni a segítségre szoruló állatok mentését, a lovaink immár több mint tíz hektáron legelészhetnek. Sajnos továbbra sem áll módunkban minden hozzánk forduló lótulajdonos öreg vagy beteg lovát átvenni, de a menhely honlapján (www.zakuszkatanya.hu) keresztül már több, munkára alkalmatlan lónak sikerült örökbefogadót találni, ezért arra kérnénk a gazdikat, hogy ha helyet keresnek nyugdíjazandó lovuknak, küldjék el az állat fényképes bemutatását az
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
mailcímre.
A Zakuszka-tanyán élő mentett lovak ellátását részint önerőből, részint adományokból oldjuk meg, a lóbarátok segíthetik a menhelyen folyó munkát abrakkal (zab, árpa, kukorica, lómüzli), szálastakarmánnyal, gyógyszerekkel, kötszerekkel, villanypásztor-tartozékokkal, ill. építőanyaggal.
Lovastusa
