Lovasélet

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar kereskedelmi televíziós csatorna. Azaz hogy volt több is, de ez a mese szempontjából nem sokat változtat a helyzeten.

A kereskedelmi tévének hír kell, szenzáció, hiszen a Nézőért van, a Néző figyelméért pedig meg kell küzdeni. Sztori kell, szívbemarkoló, lélekemelő, könnyfakasztóan megható, vagy éppen elborzasztó, felháborító, ami facsar egyet a kedves Néző emberi önérzetén, elszörnyedhet a nagyvilág kegyetlenségein, és ettől máris kicsit jobb embernek érezheti magát. Tehát szenzáció kell. Ha éppen nincs, az se baj - csinálnak.

A szóban forgó műsor 2006. január 25-én adott hírt arról, hogy egy pilisszántói lovardában állatkínzás folyik, éheznek a lovak; az előzetes szerint két ló meg is fagyott - érdekes módon róluk nem is esett több szó. A televízió által nyújtott korrekt tájékoztatást mi sem jellemzi jobban, mint hogy nem lovardáról van szó, és nem Pilisszántón, hanem Csobánkán. Ígéretes kezdet.
Ezek után megtudhattuk, hogy a szörnyű körülmények között tartott állatok csontsoványra fogytak, akár -20 fokban is kint vannak. Egy hölgy elmondta, hogy csak penészes széna van előttük, mutatták az itatóként szolgáló kádat, amibe a kommentár szerint „egy hete belefagyott a víz, és a lovak valószínűleg azóta sem ittak". Az nem merült fel senkiben, hogy a -10 fok alatti hőmérsékleten nehéz megoldani, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon az ivóvíz, annak ugyanis ilyen nagy hidegben megvan az a rossz szokása, hogy befagy. Ilyenkor ki lehet olvasztani forró vízzel, vagy friss vizet ráönteni, és abból itatni - lényeg, hogy a felvétel készítésekor állt a jég a kádban, tehát hasra ütéses alapon ki lehetett jelenteni, hogy a lovak nem ittak mondjuk már egy hete, az elég jól hangzik. Igaz, hogy az itató mellett rezignáltan tébláboló patás nem úgy nézett ki, mintha éppen ki akarna száradni, és semmiféle érdeklődést nem tanúsított az iránt, hogy van-e víz vagy sem. Vagy nem volt szomjas, mert nemrég ivott, vagy egy hét alatt leszokott az ivásról.
A riporter (aki az elhangzott bakik alapján most látott igazi lovat először, de legalábbis nagyon nem értett hozzá) bemutatott egy szerencsétlen jószágot, aki a túl szoros kötőfék miatt gyakorlatilag lassú és keserves halálra van ítélve, bár még hezitál, hogy a fulladást vagy az éhenhalást válassza-e; lényeg, hogy a kötőfék végezzen vele, elvégre a Fókuszban is elmondták, milyen rossz neki. A szóban forgó állat egyébként minden aggódó rajongójának üzeni, hogy köszöni, jól van, a kötőfék egyáltalán nem szoros, csak ő szőrös, és ezzel gyalázatos módon megtévesztette a sasszemű önjelölt lovas szakembert. A ló szeretne bocsánatot kérni a nép ily mértékű vizuális félrevezetéséért, ámde nem teheti. Mint ahogy a tévécsatorna is csupán annyit lépett helyreigazítás gyanánt, hogy a honlapján a „Pilisszántót" átjavította „Csobánkára", más reakció részükről nem történt, amikor többen jelezték, hogy valótlan dolgokat közöltek le. A műsorban emlegetett feljelentést nem tette meg senki, viszont jól hangzott, és minden lelkes laikus drukkolhatott, hogy a törvény igazságosztó keze sújtson le, és kobozzák el a lelketlen lótartótól szegény boldogtalan lovakat. A „lelketlen lótartó", Jakab Elek, aki életét a lovakkal, a lovaknak éli, mindeközben békésen etetgeti állatait a bőségesen rendelkezésre álló, jó minőségű szénából, amit a kamera gondosan elfelejtett megmutatni, elvégre a sztorinak éhező lovakról kellett szólnia, és a karám mellett sorakozó szénabálák látványa nem fért bele a koncepcióba. Az abrak bemutatását is ügyesen elkerülték, hiába van - ellentétben a penészes szénával, ami nincs, így aztán tényleg nem tudták bemutatni. Pedig szívesen megnéztem volna.
A csontsoványnak titulált, állítólag az éhenhalás partján szomorkodó szerencsétlen párák egy része érkezésemkor elégedetten heverészett a szénában, bár az is lehet, hogy csak a hatásvadász haldoklási jelenetet gyakorolták, hátha visszajönnek a tévések. Két csikó (bizonyára utolsó energiatartalékait felélve) vígan játszadozott, nagyon figyeltem, de nem hallottam jelentős soványságra utaló csontzörgést, bár az is lehet, hogy a játék közbeni patadobogással álcázták. Így aztán kénytelen voltam szemügyre venni az összes jószágot, és szinte csalódottan megállapítani, hogy ezeknek az állatoknak bizony eszük ágában sincs éhen halni. Volt 2-3 ló, akik valóban lehettek volna jobb kondícióban, de a csontsovány kategóriától igen távol álltak, ellenben sok lovon kétségbeesetten próbáltam kitapintani a bordákat, amik ugye ilyen éhenhalásközeli állapotban majd átbökik a lóállat bőrit - ámde nem találtam. A tévé ezt biztosan úgy értelmezte volna, hogy a gonosz gazda a szerencsétlen állatok csontját is eltávolította - szerintem csak szimplán kövérek voltak, ami nagyfokú szemtelenség a tévé mindenhatóságával szemben, elvégre az adásban egy ország előtt kinyilvánították, hogy a lovak igenis éheznek.
Azt meg kell hagyni, hogy a felállított kontraszt nagyon ügyesen volt kitalálva, az összehasonlítási alapot adó rövid, fényes szőrű, istállógőztől ficánkoló lovak lényegesen jobban tetszettek az embereknek, mint szegény téli bundás, szabadban „vacogó" jószágok, akiknek eszük ágában sincs produkálni magukat csak úgy, a kamera kedvéért, hiszen természetes életmódjuknak megfelelően egész nap szabadon bóklászhatnak a hatalmas területen. A fűtött szobában a tévé előtt ücsörgő laikus tévénéző pedig nem feltétlenül tudja, hogy a ló az emberrel ellentétben nem cukorból van, hanem lóból, és meg sem kottyan neki a hideg.
Tény, hogy Elek jó pár dolgot csinálhatna jobban is. A lovak nappali karámjában nincsenek hulladékkupacok, az éjszakai szállást biztosító, összetákolt istállóhoz vezető úton vannak. Az említett istálló valóban nem a legesztétikusabb darab; mindenesetre azt „elfelejtették" megemlíteni a műsorban, hogy Elekék nem azért élnek egy lepukkant lakókocsiban, mostoha körülmények között, mert így érzik jól magukat. A jelenlegi területet (35 hektárt) 2005 augusztusában kibérelték, kifizették 10 évre azzal, hogy istállót, fedelest, és maguknak egy kis faházat építenek, az épületek meg is vannak szétbontott állapotban - majd a bérleti szerződés megkötése után egy hónappal az önkormányzat átminősítette a területet. Nem lehet rá semmit sem építeni, a lovak ideiglenes szállását is le kell bontani. Elek időközben nekiállt új helyet keresni - sajnos rutinosnak számít, ez már a harmadik hely, ahonnan átminősítés miatt kénytelenek továbbállni. Talált is egy optimálisnak tűnő tanyát, ahová végleg át tudott volna költözni a lovaival, ámde közbeszólt az élet és a tévé hatalma; az ingatlan tulajdonosa látta a riportot, és ezek után nem hajlandó szóba állni az „állatkínzóval".
Kedves lótartók, akiknek van képetek szeretett lovaitokat természetes igényüknek megfelelően kint tartani! Ha kamerás embert láttok közeledni, gyorsan takarjátok be a lovakat, és vigyétek be a jól fűtött lakásba, kapcsoljátok be nekik a tévét (nem kérdés, hogy melyik csatornára...), különben állatkínzók vagytok. A meglévő takarmányt természetesen nem kell elrejteni. Nem számít, hogy mi van és mi nincs; hála az operatőr és a vágó lelkiismeretes munkájának, úgyis olyan horrorisztikus sztorit hoznak ki belőle, amilyet akarnak.